🏰 Kastély Regiszter


« Vissza a kastélyokhoz

Református templom - XIII. század adatlapja

Azonosító (ID)1634
Kategória(k):Vallás, ,
ÁllapotJó állapotú
NévReformátus templom - XIII. század
RégióÉszak-Alföld
MegyeSzabolcs-Szatmár-Bereg
TelepülésGyügye
Cím4733 Fő u. 49.
Pozíció (koordináta)47.921510 22.567000
JegyzetNapközben nyitva, látogatható.
Web-oldal
E-mail cím
Telefonszám44/367-897
LeírásAlig egy évtizeddel ezelőtt még a szabad ég kukucskált be az egyre inkább romossá váló gyügyei református templom tetején, napjainkban pedig az ország egyik legszebb Árpád-kori templomát láthatja itt az utazó.

Egyik legszebbikét azoknak a Felső-Tisza-vidéki templomoknak, melyek évszázadokkal ezelőtti világról mesélnek. Hiszen ezen az árvizek által gyakran pusztított vidéken nem duzzaszthatták gigantikus városokká a falvakat, nem építhettek hatalmas ipar- és gyártelepeket, és nem lettek jómódúak sem az itt élő emberek. Ám éppen ennek, a több tucat emberöltőnyi szegénységnek páratlanul gazdag építészeti örökséget köszönhetünk. Ilyen Gyügye református temploma, melynek mennyezetét a reformáció után csodaszép, festett fakazettákkal ékesítették, és amelynek helyreállítását 2004-ben a műemlékvédelem Oscar-díjával, az Europa Nostra-díjjal ismerték el.

Gyügye temploma a 13. század második felében épült, tipikus példájaként a jellegzetes román kori kis templomoknak: piciny lőrés ablakai, egyenes záródású szentélye, magasra épített, meredek hajlásszögű teteje volt. Az épületet a 17. század második felében a reformátusok vették birtokukba. Ezt követően készült a templom ékessége, a festett deszkamennyezet, melynek alkotója vélhetően azonos a csengersimai református templom – Szatmár legrégebbi temploma – festett deszkamennyezetének készítőjével.

Az épület alaprajza a román kori egyházi építészet tipikus példája. A keletelt épület hajójától keskenyebb szentélye egyenes záródású. A keleti végfalon látható fogrovatos párkány megmaradt szakasza és a szentély egyszerű szentségtartó fülkéje is erre az időre tehető.
A templombelsőben a diadalívnek csak egy része maradt meg, a többit 1833-ban - a szószék és a karzat építésekor - elbontották. A templom fő látnivalója az 1767-ben készült festett deszkamennyezet.

A templom főhajójában ötvenhat, a szentélyben pedig huszonöt festett kazettát helyeztek el. Kivitelezését tekintve ez a legkezdetlegesebb, vagy másként: a legnaivabb a felső-Tisza-vidéki festett templommennyezetek között. Itt még élt a középkor tanító szándéka, a híveknek képek kellenek, amelyek hasznos tanulságokról beszélnek: Noé bárkája, a Kánaán földje (rúdon két hatalmas szőlőfürtöt cipelő ember), a szirén csábítása, a bujaság jelképe, a halak, a pelikán, mely saját vérével táplálja fiókáit, s a Föld népének a legfontosabb: az időjárással kapcsolatos Nap, Hold, szél, vagy a (levakart) kétfejű császári sas.

A festett kazetták nyújtotta látvány mellett a népies barokk berendezést (karzat, szószék és padok) szinte észre sem veszi az ember, pedig ezek is szép, XVIII. századi munkák. A több évig tartó felújítás során 2002-re visszaállították a vélhetően eredeti tetősíkokat, a sekrestyét (melyben a templom történetére és felújítására vonatkozó dokumentumokat állítottak ki), s a templomkert is a megújult templomkülsőhöz illő gondozott jelleget öltött.
A templomtól külön zömök, háromszintes, három építési periódusban emelt torony áll, mai alakját a XIX. század közepén kapta.

Dr. Andrea H. Schuler, az Europa Nostra ügyvezető igazgatója adja át ünnepélyes keretek között a gyügyei református templom Europa Nostra díját 2005. július 10-én
Adatbázisba rögzítés dátuma2008-07-17
Legutóbbi módosítás2016-02-21
Első látogatás dátuma2016-02-21
Legutóbbi látogatás dátuma2007-07-14

Fotógaléria (Mappa tartalma)

Ehhez a kastélyhoz nem található képmappa, vagy a mappa üres.